Imre atya építő szellemiségét és rendíthetetlen optimizmusát a lehetetlennek ható körülmények között is következetesen megőrizte.
(Nyitókép: Ujvári Sándor/MTI)
Kozma Imre atya csendben belépett az égi ajtón. A tanító, a közösségszervező, az elesettek gyámolítója, a közélet bátor harcosa – számos minőségben ismertük és szerettük őt, most örökre távozott közülünk.
Érdemes felidézni azt az üzenetet, amit lapunknak adott utolsó interjújában fogalmazott meg: „Az istentagadás, ami a múlt elfelejtéséről – ha nem is a teljes eltörléséről – szól, s amit ma divatos szóval progressziónak hívunk, egyre inkább meghatározza hétköznapi gondolkodásunkat. (…) Ezzel ellenkezve a megmaradásunk zálogát jelentő örökséget vissza kell hozni a társadalom életébe.”
Könnyen érthető, tisztán csengő gondolatok, mégis messze tévelygünk attól, hogy a gyakorlatba ültethessük őket. Távol bolyong e szellemiségtől Európa, súlyos árnyékot vetve a jövőre.
Kozma Imre életpéldázata, tanítása egyszerű és mégis rettenetesen nehéz. Egyszerű abból a szempontból, hogy világosan megfogalmazhatók a küldetésének alapjait jelentő értékek. Cselekvő szeretet, a békéhez való állhatatos ragaszkodás és a közösségbe vetett hit.
Ezek a mozgatók vitték előre akkor, amikor a hatvanas évek nyomasztó egyházpolitikai légkörében frissen felszentelt papként munkához látott, vagy amikor később a zugligeti plébánián virágzó ifjúsági közösséget szervezett. Ezek az elvek munkáltak benne a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalapításakor, vagy amikor a romániai forradalom kitörésekor több teherautónyi segélyt juttatott el Erdélybe.
Öröksége a tetteiből kivilágló vezérelvek ellenére borzasztó súllyal nehezedik ránk, gyarló utódokra.
Imre atya ugyanis építő szellemiségét, értékhűségét és rendíthetetlen optimizmusát a fojtogató, olykor lehetetlennek ható körülmények között is következetesen megőrizte.
És e téren bőven tudunk tőle tanulni.
Főleg akkor, amikor képtelenek vagyunk európai szinten választ adni arra a „dilemmára”, hogy Ukrajnában a béke vagy a háború elnyújtása jelent megoldást. Vagy amikor a tengerentúli ideológiáktól feláztatott térben képtelenek vagyunk kimondani, hogy a hagyományos értékek, a kultúra megőrzése és a család szentsége jelentik a jövő zálogát.
Kozma Imre atya a külhoni magyarságot magára sosem hagyó gondoskodása pedig arra tanít minket, hogy a nemzetet nem darabolhatja szét héthatár; összetartoztunk és mindig össze fogunk tartozni. Ez pedig következetes nemzetpolitikát igényel a jövőben is.
Ha kontinentális szinten a brüsszeli áramlatokkal nehéz is dacolni, e kérdésekben kötelességünk legalább nemzeti egységet teremteni. Ezt kívánja Kozma Imre atya életpéldája és a megmaradás örök parancsa is.
A világ nem az, aminek gondolod: van a valóságnak egy dimenziója, amit a modernitás tagad, mégis ott van – vallja Rod Dreher. Az amerikai konzervatív véleményvezérrel politikáról, kereszténységről és a korszellemről beszélgettünk.
A Charlie Hebdo legújabb karikatúra felhívásában azért érzékelhető némi képmutatás is.
Mondja, kérem, ön is elhatározta, hogy a szentévben több hidrogénezett kókuszzsírt fog enni? Francesca Rivafinoli írása.
Ezért okot keresnek az Egyház hitelének és hitelességének csorbítására.
Egy dolog biztos, a küldetésük, eszközrendszerük nem fog változni, „tesszük a dolgunkat tovább”.
Misztikus élmény ilyen közel kerülni a másik ember gondolkodásához, érzelmeihez – mondja Erőss Loránd idegsebész. Nemcsak az emberi agy, de a lélek gyógyításáról is beszélgettünk a Semmelweis Egyetem Idegsebészeti és Neurointervenciós Klinika igazgatójával a nemrég elhunyt Kozma Imre atya megidézésével.
A Kozma utcai izraelita temetőben megtartott szertartáson több százan vettek részt és búcsúztak egy-egy szál virággal a világhírű tornásznőtől, aki éppen január 9-én töltötte volna be 104. életévét.
Egyre inkább kezd eldurvulni a választási kampány.
